Mielőtt beszereznénk egy Afrikai fehérhasú törpesünt ...

A törpesünök átlagos élettartama fogságban 4-6 év körül várható. A természetben nagy
távokat képesek kocogással, és mászással megtenni a zsákmányállatok nyomában, és főként
éjszaka aktívak. Alapvetően magányos állatok, a tartósan együtt tartott állatok esetében
gyakran alakulnak ki verekedések. Kitartással és türelemmel egyes példányok kézhez
szoktathatóak, de tanulási és szociális készségeik valamivel fejletlenebbek a húsevőkhöz és
rágcsálókhoz képest. Nemtetszésüket gyakran összegömbölyödéssel, és „puffogással” fejezik
ki, szúrós tüskéiket védekezésre használva.

Tartásuk

Nagy mozgásigényük miatt érdemes lehetőleg minimum 0,5x 1 méteres, jól szellőző
műanyag aljú rácsos ketrecben elhelyezni őket. Aljzatnak érdemes papírcsíkokat, esetleg
természetes alapú macska almot, pelletet használni. A faforgács erőteljes illata irritálhatja
érzékeny szagló szervrendszerüket, a finom szemcsés, homok szerű almok pedig
összetapadva lábaikra ragadhatnak, és bőrgyulladás kialakulásához vezethetnek. A sünök
bélsara gyakran kissé pépes, és ragacsos nyomot hagyhat maguk után, ezért mindenképp
érdemes gyakran takarítani és cserélni az elhasználódott alomanyagot.

A tágas ketrec mellett is javasolt naponta pár órányi futkározási lehetőséget biztosítani
számukra nyílt, biztonságos terepen, illetve javasolt a ketrecben futókerék elhelyezése is.
Utóbbiból javasolt olyat választani, melynek fokai között a futókerék zárt, ezzel megelőzve,
hogy sünink apró lábai a fokok közé beakadva megsérüljenek. A ketrecet lehetőleg ne tegyük
direkt napfényre, és javasolt zártabb búvóhely biztosítása is. Az ideális hőmérséklet
számukra a szobahő környékén alakul: sem a túl hideget, sem a kifejezett meleget nem
viselik jól.

Etetésük

Bár a természetben a sünök nagyrészt rovarokat, férgeket, csigákat fogyasztanak,
alkalmanként különböző állatok tojásai, és növényi részek is felkerülnek az étlapjukra.
Etetésükkor a magas fehérje (30-50%) és viszonylag magas rosttartalmú, valamint
alacsonyabb zsírtartalmú (15%) eleségek adására kell törekedni. Az eleség alapjának
megfelelnek a kifejezetten sünök számára előállított gyári tápok, de ha ilyen nem áll
rendelkezésünkre, egy jó minőségű, alacsonyabb zsírtartalmú macska táp is megfelelő lehet.

Ezekből állatunk aktivitásától és életkorától függően napi 2-3 (max. 4) teáskanálnyi
mennyiséget javasolt felkínálni. Emellett 1-2 teáskanálnyi egyéb fehérjeforrást (lisztkukac,
apróbb rovarok, főtt tojás, kevés főtt hús, sovány túró) illetve zöldségeket, gyümölcsöket
(bab, főtt répa, borsó, paradicsom, alma, körte, szőlő, stb). A keményebb, nagyobb darab
szilárd eleségek könnyen felragadhatnak a sün szájpadlására, ezért érdemes azokat kis
méretűre aprítva, vagy főve felkínálni.

A sünök legfőképp zsákmányuk felkutatása érdekében végzik a napi testmozgás jelentős
részét, ezért fogságban tartva, készen kapva az eleséget könnyedén elhízhatnak. Az elhízás
számos egészségügyi problémát von maga után, ezért kerüljük a túlzott etetést!

Egészségügyi tudnivalók

A felnőtt sünöket érdemes rendszeresen (kb. félévente) kezelni belső és külső élősködők
ellen hatásos készítményekkel (féreghajtó pasztával és rácsepegtetős oldatokkal, spot-on
készítményekkel). A puha aljzaton megfelelő koptatás híján a sünök karmai hajlamosak
túlnőni, ezért javasolt ezeket rendszeresen kurtítani, szükség esetén állatorvos segítségével.
Beteg sünök esetében a leggyakrabban az alábbi tünetek jelentkeznek: étvágytalanság,
hasmenés, nehezített légzés, koordinációs problémák és sántítás, különböző bőrgyógyászati
elváltozások (viszketegség, korpázás, sebek és sérülések).

Sajnos a törpesünök esetében meglehetősen gyakran alakulnak ki daganatos
megbetegedések, melyek változatos megjelenésűek lehetnek, ezért a 2 évnél idősebb sünök
számára javasolt a gyakoribb, fél évente történő kivizsgálás.