Mielőtt beszereznénk egy Leguánt…

A zöld leguánok Közép- és Dél-Amerika trópusi- szubtrópusi területein őshonos gyíkfélék,
melyek végleges testmérete elérheti a 2 métert (hosszú farkukkal együtt), és testsúlyuk akár a
10 kilogrammot is. A nőstények valamelyest kisebbek a hímeknél, optimális körülmények
között várható élettartamuk 15-20 év közé tehető. Természetes élőhelyükön többnyire a fák
lombjai között, nagyobb faágakon heverészve sütkéreznek, és táplálékul az ebben a
környezetben megtalálható növényi részeket fogyasztják. Kifejezetten territoriálisak, ezért
egyedül javasolt őket tartani. A legtöbb hüllőtől eltérően képesek a gondozójuk felismerésére,
és szorosabb szociális kötelékek kialakítására, így évek alatt kezes, és szórakoztató
házikedvenc válhat belőlük, de különösen nagy helyigényük és speciális szükségleteik miatt
tartásukat csak nagyon elkötelezett gazdijelölteknek ajánljuk!

Tartása

A leguánok tartása mind a szabad levegőn, mind terráriumban lehetséges, de az optimális
méret és hőmérséklet kialakítására mindkét esetben ügyelni kell, egyúttal megfelelő szellőzés
biztosítása is szükséges.
A növendék leguánokat kezdetben célszerű zárt helyen, terráriumban elhelyezni. Számukra
eleinte a kisebb terrárium is megfelelő, sőt kifejezett előnyei vannak egy nagyobb méretűvel
szemben: könnyebben megtalálják az eleséget és az ivóvizet és kevésbé frusztrálják őket
közeledési kísérleteink. Egy 100-200 literes akvárium elegendő nagyságú lehet egy maximum
45 cm hosszúságú növendék leguán számára.
A felnőtt leguán számára ennél már sokkal nagyobb helyet kell biztostanunk: ahhoz, hogy
állatunk kényelmesen elférjen, legalább 4 méter hosszú, és 2-2 méter magasságú és szélességű
területre lesz szüksége. A magasságnak kifejezetten nagy a jelentősége, mivel a természetben
is a lombok között érzik igazán jól magukat, ezért sokat másznak. Ehhez a területre több
deszkát, és vastag ágakat javasolt behelyezni, illetve díszítésképp különböző lombos
növények (pl. hibiszkusz) elhelyezése is javasolt, melyek akkor sem okoznak gondot ha a
leguán elfogyasztja leveleit. Alomként a növendékek számára használhatunk természetes
anyagból (növényi rostokból) készült jó nedvszívó képességű pelleteket, nagyobb állatok
esetében akár mulcsot is, bár az alábbiak elfogyasztás esetén okozhatnak emésztési,
elzáródási problémákat, ezért a hüllőszőnyegek, PVC lapok, vagy akár újságpapír használata
biztonságosabb lehet.
A hőmérséklet beállításához mindenképpen melegítőlámpákat javasolt alkalmazni, melyek az
állatot fentről érkező hősugarakkal melegítik. Egy 2 méter hosszúságú állatnak ahhoz hogy
teljes testfelületén melegíteni tudjuk, akár 6-8 izzóra is szüksége lehet, az ezen izzók által
felmelegített pihenőhelyen az optimális hőmérséklet 45 Celsius fok körül kell, hogy
alakuljon. A tartási hely egy távolabbi pontján ennél hűvösebb léghőmérsékletet kell
biztosítanunk, de ez se legyen alacsonyabb 20-25 Celsius foknál. A két végpont között
leguánunk szabadon változtatva helyzetét tudja beállítani a számára optimális
testhőmérsékletet. A különböző melegítőlapok, sziklák, és minden egyéb lenti irányból
melegítő berendezés használata erősen ellenjavallott, ezekkel a leguán könnyen megégetheti
magát, hiszen a hasán keresztül nem érzékeli a növekvő hőmérsékletet (ezt a funkciót a
fejtetőn helyeződő „harmadik szem” látja el, mely a fentről érkező hősugarakat detektálja).
A melegítőlámpákon kívül UVA és UVB sugarakat kibocsájtó UV lámpa beszerzése is
javasolt, mely a megfelelő D-vitamin szintézis és ásványianyagforgalom fenntartása miatt
szükséges.
A leguánok a természetben szinte mindig víz közelében tartózkodnak és kiváló úszók, ezért
érdemes a tartási helyre kisebb medence beépítése is, melyben lehetőség szerint állatunk
képes megmártózni. A vizet higiéniai okokból rendszeresen cseréljük! A kisebb méretű
példányok esetében amíg nem szokták meg a területet, akár napi szintű permetezéssel is
biztosíthatjuk a megfelelő hidratáltságukat (különösen abban az időszakban, amíg problémát
jelent számuk az ivóvíz felkutatása).

Etetése

A leguánok szigorúan növényevő állatok. A természetben főként a fákon található leveleket
fogyasztják, melyeket mesterséges körülmények között különböző leveles és hüvelyes
zöldfélékkel, zöldségekkel pótolhatunk (káposztafélék, kel, pitypanglevél, reteklevél, tyúkhúr,
madársaláta, petrezselyem, tökfélék, reszelt sárgarépa, cukkini, uborka, egész zöldbab, stb.).
A korábban említetteknek megfelelően hibiszkusz növény behelyezésével a lombfogyasztást
is elősegíthetjük. Alkalmanként (heti 1-2x) gyümölcsöt is kínálhatunk állatunknak, azonban a
túlzott gyümölcsetetés magas cukortartalma és erjedési készsége miatt gyakran hasmenéshez
vezethet.
Javasolt hetente 1-2x kalcium utánpótlásként hüllők számára gyártott táplálék kiegészítőt
alkalmazni (pl. Korvimin ZVT por), melyet lédúsabb zöldféléket a porba forgatva
adagolhatunk állatunknak.
A leguánok rágásra nem képesek, ezért az elfogyasztott eleséget egészben nyelik le. Ezt
főként növendék állatok etetésekor szükséges figyelembe vennünk, és megfelelő méretűre
aprítani a felkínált táplálékot.
Egyes források javasolhatják a fiatal leguánok állati eredetű táplálékkal való etetését, melyek
magas fehérjetartalommal rendelkeznek, ezáltal biztosítva az állat gyorsabb növekedését. Az
ilyen jellegű tanácsokat NEM javasoljuk megfogadni, ugyanis a fokozott fehérjebevitel évek
múltán súlyos vesekárosodásokhoz vezethet, mely akár állatunk pusztulását is okozhatja!
Helyette a fiatal egyedeket is célszerű növényi alapú diétán tartani, esetükben azonban a
gyakrabban adott kalcium és vitaminkiegészítés megfontolandó lehet (akár naponta vagy
minden másnap)!

Egészségügyi tudnivalók, viselkedés

A fiatal egyedeket érdemes korán elkezdeni kézhez szoktatni. Az etetés kezdetben kiváló
módja az interakciónak, ezáltal állatunk pozitív élményekhez köti a jelenlétünket. Kezdetben
azonban ne törekedjünk a túl gyakori kézbevételre, hagyjunk időt a leguánnak, hogy
megszokja környezetét. A fiatal egyedek többnyire nem okoznak jelentős sérüléseket, bár
ritkán előfordul, hogy önvédelemből harapnak. A nagyobb egyedekhez viszont fokozott
elővigyázatossággal közeledjünk, mert nagy méretű állkapcsukkal, hosszú karmaikkal, és
különösen hosszú, izmos farkukkal akár komoly sérüléseket is okozhatnak.
Gyakran félreértelmezett viselkedés, mikor közeledésünkre és a fej érintésére a leguán meredt
fejtartással, és szemének becsukásával reagál. Sokan azt gondolják, hogy a leguánnak ekkor
„jól esik a simogatás”, azonban igazából ilyenkor a félelemtől „lefagy”, és megadásával a
domináns felet (jelen esetben minket) távozásra próbálja bírni. Ez a szituáció tehát egyértelmű
stresszt okoz állatunk számára, ezért próbáljuk elkerülni tartós fennállását.
Agresszióra utaló jelek lehetnek a fej alatti lebeny felfújása, a fejjel történő biccentés,
bólogatás (melyet a leguánok egymás között is gyakran használnak változatos
kommunikációra), és a farokkal történő csapkodás.
A leguánok az ivarérettséget 3 és 4 éves kor között érik el. A legtöbb gyíkféléhez hasonlóan a
nőstény egyedek hím jelenléte nélkül is képesek tüsző, és tojás termelésre. Optimális esetben
ezeket megfelelő fészkelőhelyen* képesek lerakni, azonban esetenként előfordul, hogy az
érett tüszők a hasüregben perzisztálnak, és orvosi beavatkozás nélkül komoly egészségügyi
problémát okozhatnak. Erre a jelenségre az hívhatja fel figyelmünket, ha nőstény állatunk
hasa növekszik, étvágya csökken, levertté, apatikussá válik. Ilyen esetben feltétlen keressük
fel állatorvosunkat.
*Jelen cikkben nem célunk a leguán tenyésztés részleteibe belemenni, de a megfelelő
fészkelőhely biztosítása minden ivarérett felnőtt nőstény leguán esetében létfontosságú. Ehhez
helyezzünk az élőhely egy csendes sarkába egy sötét, megfelelő nagyságú bejárattal
rendelkezdő papír vagy műanyag dobozt, hordót, melynek alját töltsük meg kerti föld és
homok keverékével, és nedvesítsük meg azt. Eyéb berendezési tárgyakat, sziklákat ne
helyezzünk a fészekbe. Fészkelőhelyből akár kettőt is biztosíthatunk, mivel előfordul, hogy
egy adott fészkelőhelyet nem tartanak szimpatikusnak tojásrakáshoz, ami a fent említett
tojásretencióhoz vezethet.
Gyakran a megbetegedések a tartástechnológiában előforduló valamely hiányosság okán
alakulnak ki, ezért feltétlenül fontos megfelelően utánajárni állatunk igényeinek!
A leggyakrabban előforduló tünetek:
Nem megfelelő növekedés, torzult végtagok és állkapocs, hasmenés, étvágytalanság, letargia,
sérülések, bőrproblémák.
Ha a fentieket, vagy egyéb szokatlan tüneteket észlel, keresse fel állatorvosát!

A zöld leguán tartása CITES engedélyhez kötött, ezért csak megfelelő papírokkal rendelkező egyedet vásároljuk.