Mielőtt beszereznénk egy lepérdgekkót…

A leopárd gekkók Ázsia sziklás sivatagjaiban őshonos, barátságos külsejű, meglehetősen hosszú,
akár 10-15 éves élettartamú gyíkfélék. Mivel tartásuk nem különösebben bonyolult, az egyik
leggyakrabban tartott hüllők közé sorolhatóak. Éjszakai állatok révén a nappalokat leginkább
pihenéssel töltik, és előfordul, hogy különböző hangokat hallatnak. Hímeket nem javasolt együtt
tartani, viszont a nőstény-hím, vagy nőstény-nőstény párosítások jól működhetnek, de akár
egyedül is tarthatóak.

Tartásuk

A gekkókat célszerű üvegfalú terráriumban tartani, mely egy felnőtt példány esetében legalább 60
x 30 x 40 cm méretű kell, hogy legyen. Két együtt tartott állat esetében a szükséges méret már 90
x 50 x 50 cm-re nő, ennél több állat esetében pedig még nagyobb helyről szükséges
gondoskodnunk.
Aljzat
A terrárium alját hagyhatjuk üresen is, de mutatósabb és gekkónk számára is izgalmasabb
valamilyen aljzat biztosítása. Erre semmiképp ne használjunk homokot, apró kavicsokat, mert
táplálkozás közben ezeket a finom szemcséket gekkónk könnyen lenyelheti és ezáltal
megbetegedhet. Javasolt inkább különböző műanyag elemek, kövek, sziklák behelyezése, esetleg
méretre vágott hüllőszőnyeg, PVC lap, papírtörlők használata. A gekkók általában egy helyre, a
terráriumok sarkába végzik dolgukat, ezért optimális esetben a takarítás nem különösebben
megerőltető. Környezetgazdagításként mindenképp használjunk pár ágat, magasabb követ is
amire felmászhatnak, illetve helyezhetünk a terráriumba nem mérgező élőnövényeket, vagy akár
műnövényeket is.

Megvilágítás

Mivel a leopárdgekkók éjszakai állatok, és nappal főként alszanak, speciális UV lámpára nincs
szükség a tartásukhoz. Viszont az optimális hőmérséklet számukra nappal 27-32 Celsius fok
közötti, míg este 23-26 fok. Hogy ezt biztosítsuk számukra, melegítőlámpát kell használnunk,
mely egyben fényforrásként is szolgál. A terrárium fűtését fűtőlappal is megoldhatjuk, a
különböző fűtőköveket azonban kerüljük, mert gekkónk könnyen megétetheti magát rajtuk
melegedés közben. Akár melegítőlámpát, akár fűtőlapot használunk, igyekezzünk azt a terrárium
egyik sarkába helyezni, hogy szükség esetén a gekkónk helyváltoztatással hűteni tudja
testhőmérsékletét. A hőmérséklet ellenőrzésére érdemes a terrárium falára helyezhető hőmérőt is
beszereznünk.

Egyéb berendezések

Javasolt a gekkók számára búvóhelyet biztosítani, fejenként legalább egyet. Mindenképp célszerű
egy olyan búvóhely kialakítása is, melybe kókuszrostot, mulcsot, mohát helyezünk és nedvesen
tartjuk azt. Erre a vedlés elősegítése miatt van szüksége gekkónknak, illetve nőstények esetében a
tojások lerakására is alkalmas lehet.
A gekkók könnyen megtanulják ha eleségük kis tálkába érkezik, ezért javasolt lehet etető, itató,
és takarmánykiegészítő tárolására alkalmas kis tálak behelyezése is.

Etetésük

A leopárdgekkók szigorúan rovarevő állatok. Etetésükre legfőképpen élő rovarok használata
javasolt, a mozgó rovar látványa stimulálja a táplálékfelvételt. A legfontosabb táplálékként főként
a kisebb barna tücskök, és fiatal, frissen vedlett lisztkukaclárvák szolgálnak. Alkalmanként
diétájukat kiegészíthetjük egyéb csemegékkel is: pl selyemhernyó, viaszmolylárva, különböző
fiatal csótányfélék.

A rovarokat sose a környezetből, lakásunkból fogjuk be, mert azok parazitákkal fertőzöttek, vagy
vegyszerekkel szennyezettek lehetnek melyek kedvencünk számára is ártalmas lehet! Szintén
javasolt kerülni a „csonti” gilisztákat is, ezek vastag kitinváza ugyanis megnehezíti a tökéletes
megemésztésüket.

Etetés előtt javasolt a rovarokat ásványianyag és vitamintartalmú, kifejezetten hüllőknek szánt
porral „bepanírozni” (egy port tartalmazó dobozkába bezárjuk a tücsköket, lárvákat, majd párszor
összerázzuk azt), és így felkínálni gekkónknak, hogy biztosítsuk számára a szükséges
tápanyagbevitelt! A rovarok beltartalmi értékét úgy is fokozhatjuk, ha feletetésük előtt
vitaminokban és fehérjében gazdag eleségen tartjuk a rovarokat. Ezenfelül javasolt lehet a
gekkónk számára külön kis tálkában is behelyezni ezt a táplálékkiegészítő port a terráriumba,
hogy szükség esetén bármikor hozzáférhessen.

Szintén biztosítsunk számukra ivóvizet egy kis tálkában, aminek elég magas a pereme ahhoz,
hogy ne pancsolják ki az összes vizet, de nem túl magas ahhoz, hogy a kisebb gekkók is
kimászhassanak belőle.

A felnőtt gekkókat elegendő kétnaponta etetni, de a fiatalabb, beteg egyedek táplálása akár
mindennap is szükséges lehet. A szükséges mennyiség meghatározására általában jó irányelv, ha
annyi eleséget adunk gekkónk számára amennyit 15-20 perc leforgása alatt jóízűen elfogyaszt. A
testkondíció megítéléséhez hasznos támaszkodópontot adhat gekkónk farkának vizsgálata, amely
zsírraktárként funkcionál. A faroknak egy jól táplált gekkó esetében kissé vaskosnak kell lennie,
azonban nem lehet vastagabb a test szélességénél. A szükséges táplálékmennyiséget ennek
függvényében módosítsuk állatunknál, észben tartva azt is, hogy előfordulnak kifejezetten mohó
egyedek is!

Egészségügyi tudnivalók:

Az esetlegesen betegségre utaló, gyakran előforduló tünetek közé sorolhatóak a hasmenés, a
farokban található zsírraktár megfogyatkozása, bélsárürítési nehézségek, étvágytalanság, a has
méretének növekedése, különböző sérülések, alkalmanként a farok elvesztése.
Ha a fenti tünetek bármelyikét észleli, mindenképp javasolt állatorvoshoz fordulni!